Farmer
Hol volt, hol nem volt,
míg egyszer csak a nadrágomon esett egy folt.
Látván ezt, egy ismerősöm így szólt;
– Állítólag valamikor, réges-régen
minden hold földön marhatenyésztés folyt,
és a farmerek oldalán volt egy-egy colt.
Ki gondolta volna akkor, hogy
majdan szinte minden ember farmert hord,
s nem lesz gond, hogy van-e rajtuk lyuk vagy folt.
Ahogy hallgattam Őt, eszembe jutott pont, hogy
nemrég láttam valakit a tv-ben ilyet viselni,
úgy hívták, James Bond.
Ezek után döntöttem úgy, hogy
foltosan is viselni fogom, még ha formát is bont.
És ha netán valaki azt mondaná:
– Nézzétek csak, micsoda bolond!
Akkor majd elmesélem, hogy
a marhafoltos farmer divat volt egy időben a Vadnyugaton.
Persze, biztosan akad majd olyan,
aki ezek után is rontani akar a hangulaton.
De erre az esetre nekem is lesz egy colt az oldalamon,
és büszkén viselhetem a foltot kedvenc farmeromon.
Picur Pocok
Picur Pocok paszulyt lopott,
éhes bendőt jóllakatott.
De az étvágy újra hatott,
így hát nekiiramodott.
Gyorsan futott ugrott nagyot,
árkon bokron Is túljutott.
Átúszott egy kis patakot,
megtalálta a zsák babot.
Mindenhol a kis lábnyomok!
Dühös gazda morgolódott;
– Hová dugjam a zsák babot?
S kieszelt egy fondorlatot.
Húzta vonta a nagy zsákot,
vele együtt fára mászott.
A termésre így vigyázott,
mindeközben jót pipázott.
Ám a pindur zsákban rekedt,
babszemekből szemezgetett.
Jó néhányat meg is evett,
aztán pedig felnevetett.
Tele van már a nagy pocak,
Picur Pocok szép álmokat!
Nyár
Arcunkat simogató napsugár,
árnyékot vető házak közt ragyogva jár.
Megérint egy ablakot,
fényessége bekopog.
Bejár minden zegzugot,
naptól üzenetet hozott.
Hőmérőn a hőfokok,
tolmácsolják a Föld forog.
Fogadjuk az évszakot.
Pompázó színes virágok,
mint ujjhegyek a gitáron,
dallamként ringnak zöldellő faágakkal,
ritmusra és vidáman.
Mosolygó boldog emberek,
asszonyok és gyermekek,
emeljük a kalapot,
vártunk rád jó pár hónapot.
Kívánunk Neked is szép napot!
Tik-Tak
Percre pontos pillanat,
itt az idő, s már szalad.
Néhány óra délután,
holnap lesz éjfél után.
Hajnal felé tart az éj,
pirkad lassan, a nap is kél.
Másodpercekkel ezelőtt,
újra elmúlt a délelőtt.
Harangszóvá vált a csend,
délidő van lent és fent,
körbe ért a nap megint,
a végtelennek búcsút int.
Szódás és a Lova
Nyekereg a négykerék macskaköves úton,
Üveg csörren, patkó koppan.
Derék szódás lovaskocsi szekerén, fátyolos,
Szikvizes palackok sorban.
Ajtók nyílnak lassan, léptek közelegnek,
Szomjas már az utca.
Eltelt pár nap, s azt mormolja magában,
Szeretne pezsegni újra.
Van ki talán nem is erre, hanem máshol lakik,
Záporoznak az örömteli üdvözletek.
Dolgos kezek százai alatt gyorsan cserélődik,
Teli szifon az üres helyett.
Ezernyi apró buborék, millió boldogságot szerez,
Fogytán azonban az ereje.
Bakon a szódás, kezében gyeplő, lova lép egyet,
És bezárnak a kapuk egyidőre.
Szörp
Mondják, hogy tömény meg híg,
És persze kevés vagy sok.
Mégis mindig örömhír, hogy
Megédesítem a napot.
Megannyi gyümölcsízt kínálok,
Tavasztól nyárig, ősztől télig.
Mindenkinek itt vagyok,
Poharakar nem hagyom félig.
Most már Te is tudod, hogy a
Szörp Én vagyok.
Így nem kell Neked sem,
Többé Nekem bemutatkoznod.
Állítólag csapvizzel és szódával is
Finom elegyet alkotok.
Keverj el hát belőlem egy adagot,
Szürcsölj egy jó nagyot.
