Bendi szobájában annyi játék volt, hogy elég lett volna egy egész óvodának. Mégis a legjobban azt szerette, ha közösen tölthetjük az időt. Persze nem akárhogyan! A kuckó építés volt az egyik kedvenc „rendbontó” játékunk, amihez sok építőelemre volt szükség. Ehhez az alapot általában a lakás különöző berendezései biztosították. De mit tehet az ember, ha igényes kuckót szeretne építeni, amiben mondjuk mindketten elférnek?
Túlzás nélkül állíthatom, hogy a kreativitás már ebben a pici gyermekben is tetten érhető volt 4 éves kora ellenére. Na meg nyomokban bennem is fellelhető volt valamennyi. 2017-et írtunk, és egy újabb ígéretes nap elé néztünk.
Csak stílusosan
Bizony, kénytelen felhasználni erre a célra a stílbutorok egy részét is. Na nem a szekrényt, de a kerek asztalt és a székekeket rendszeresen beépítettük. Bendi folyamatosan hordta be egyik szobából a másikba mindazt amit alkalmasnak talált. Én meg addig összeállítottam az alapszerkezetet. Kartonok, lécek, plédek, de csak ésszel! A bejárat egy homokóra alakú kerek kosár volt, mindkét végén átjárható. Mai napig nem tudom mire szolgált, de lehet, hogy ez is valami ülőalkalmatosság volt. Vagy kiszuperált szennyeskosár? Mindegy is, qrva jó bejárat volt!
Czifra Palota
Amikor elkészültünk vele azonnal ki-be másztunk vagy egy tucatszor. Naná, hogy le kellett mindent ellenőrizni. Az építményt minden irányból kikötöttük és megtámasztottuk, biztosítva ezzel a stabilitást. A helyi Önkormányzat Építési Osztálya lehet, hogy nem engedélyezte volna az átalakítást, de mi a Bendivel igen. Szóval elkészült a csodakuckó, ami egyenesen már egy palotára hasonlított, még őrséget is váltottunk. Bendi szerencsére kardokból és lándzsákból is jól fel volt szerelkezve. Nekem néha elég volt a seprű is az őrködéshez. Persze utána Bendi felajánlotta, hogy cseréljünk, legyen enyém a kard meg a lándzsa, míg az övé a seprű. Hú mennyit nevettünk, Te jó ég!
Lábjegyzet
Amikor Anya hazatért Ő már nem találta olyan viccesnek a dolgot, sajnos ebből is sokszor volt vitánk! Pedig mindig visszakerült minden a helyére, tudományosabban, vissza lett állítva a lakás az eredeti állapotába. Biztos féltette a drága székeket és az asztalt, pedig mint tudjuk a pénz ben boldogít! Na de a szokásos elszámoltatásig jó sok óránk volt még hátra, úgyhogy vissza a játszótérre!
Várvédő kuckólakók
Telt múlt az idő, de egy percig sem unatkoztunk. Bendi mellett nem is lehetett. Támadt egy szuper ötlete, hogy be kellene rendezni rendesen ezt a kuckót vagy inkább már várat. Hozzá is láttunk, és még amit csak lehetett behordtunk, hogy komfortosabbá tegyük. Ez a Benditől nagyon előrelátó gondolat volt, mert a végére azért kicsit elfáradtunk. És utána milyen jó volt lepihenni, ami tartott kb. 1 percig. De szó se róla jót tett mindkettőnknek, mert újult erővel folytathattuk az őrködést. Megjegyzem aznap még többszöri ellenséges támadástól is megkellett védeni a kuckónkat, mert sajnos pályáztak rá egyszerre indiánok, törökök, egy alkalommal pedig űrlények. De mindent kiállt az erős építmény, és persze a két mindenre elszánt honvédő.
Olasz pizza a javából
Az órára nézve jeleztem a Bendinek, hogy nem ártana harapnivalót is nézni lassan. De nem ám valami műanyagjáték almát és hasonlókat, hanem igazi elemózsiát. Eszembe jutott, hogy Bendi számtalan alkalommal emlegette, hogy van egy pizzakészítő ismerősük, és Ő a pizzát is nagyon szereti azóta. Gondoltam akkor legyen pizza a mai menü. Korábban már rendeltem házhoz magunknak pizzát, de valahogy még mindig nem sikerült megtalálni a titkát, hogy maradjon forró mire átadják a megrendelőnek. Meg nem is ízlett egyikünknek sem annyira a kiszállított változat. Az igazi pizza olasz, és a legjobb, ha olyan is készíti aki Olaszországban volt pizzás. Ugye milyen jól hangzik! Na de kinek van ilyen ismerőse? Hát nekem volt egy, hogy is hívták volna másként mint Giovanni! Én is azóta szerettem meg jobban a pizzát amióta az ismerősöm lett!
Irány a pizzéria
Mondtam a Bendinek, hogy mozduljunk ki kicsit, süt a nap, kellemes az idő, ideális egy jó sétához, és ráadásul igazi olasz pizzát ehetünk. Nagyon megörült, és már húzta is fel a kis cipőit a lábaira. Meg szerintem Ő is nagyon éhes volt már. Én is kapkodtam magam, és már ki is léptünk az ajtón. Az utcára érve beleszippantottam a levegőbe, és kértem a Bendit, hogy tegye Ő is ugyanezt. Megtette, majd kérdezte, hogy mit kell éreznie? Hát a pizzaszagot mondtam! Ekkor már Ő is elkezdte érezni. Így indult az első olasz pizzás napunk.
