Valóra vált álom
Ugye milyen jól hangzik, hogy van egy saját klubbod, ahová szívesen lejárnak a barátaid, imerősök és munkatársak, meg mindenki aki bulizni szeretne egy jót. Véget nem érő mulatozás, jókedv, kacagás, rock and roll meg tivornyázás reggelig. Aztán egyszer kijózanít a valóság, és már annyira nem is élvezetes az egész.
Örök nyár és napsütés
Volt egy menő magazinunk az akkori barátnőmmel, vagy mondhatná Ő is, hogy az akkori barátommal, azaz velem. Viszonylag a kapcsolatunk elején előálltam azzal, hogy korábban volt egy Pesti Mánia (előbb Tatu-Mánia) időszakos kiadányom, amit Gábor programozó barátommal csináltunk. Megjegyzem már majdnem révbe értünk a lappal, amit abszolút önerőből hoztunk létre, amikor a befektetőnk eltűnt hosszú időre. Ja, menet közben az egyik állandó hirdetőnk ajánlatot tett arra, hogy beszáll az üzletbe, és végre komoly szintre emelhetjük azt. Hát ez nem jött össze. Visszatérve, éppen ezt hoztam fel példának, azzal a különbséggel, hogy most mi ketten újra megpróbálhatnánk valami hasonlót. Brigitta az IM főszerkesztő helyettese volt, mindent tudott a magazinok világáról, illetve azért mégsem. Javasoltam, ha benne van, Ő feleljen a tartalomért Én pedig a hirdetőkért. Tördelőnek ajánlottam egy ismerősöm barátnőjét, aki egész véletlenül Gábor aktuális barátnője volt, és mint kiderült Brigitta munkatársa is egy másik lapnál. Nagyjából meg is volt minden hozzá azonnal. De mi legyen az új lap?
Summer Strandmagazin
Brigitta egyik éjjel felpattant az ágyból, rágyújtott majd azt mondta, hogy megvan. Heuréka! Legyen egy strandmagazin ami ingyenes minden strandra látogató számára, utazás, divat, szépségápolás, tippek, trükkök, miegymás, női- és családi magazin. De nem valami színvonaltalan, hanem megjelenésében, minőségében és tartalmilag is nívós. A neve pedig legyen Summer Magazin, ami minden évben csak nyáron, a strandidőszak alatt jelenik meg. Ezzel meg is született az új magazin. Amit tudtam hozzátettem, volt hogy ugyanúgy írtam, ha kellett, sőt később kitaláltam hozzá a Summer Kids gyerek magazint, amelyben fejtörőket, verseket, rejtvényeket, sakkfeladványokat, színezőket készítettem számukra. Mi sem természetesebb, hogy a felnőtt- és gyerek kiadványokat is rendszeresen megtöltöttem hirdetőkkel. Ugyanakkor gondoskodni kellett arról is, hogy a magazin kikerüljön Budapest összes strandjára. Nyomdát is kellet találni, de az korábbról már volt. Szóval csináltam magamnak plusz munkát bőven. Ám ezzel nem értem be, mert amikor már minden nagyon jól ment kitaláltam, hogy csináljunk még egy privát klubbot is. Nem kellett volna!
A pokolba vezető út
A kiadványok egyre népszerűbbek lettek mindössze két év alatt, és szépen jövedelmeztek a nyári szezon időszakában. A strandokkal barter megállapodást kötöttem, így a lap terjesztése megoldódott minden budapesti „pancsoló” területén. A második évben már egy ismert hazai reklámügynökség is értékesítette rajtunk kívül a kiadvány felületeit. Sokan szolgáltatásokkal fizettek aminek nem lehetett ellenállni: utazás, ruha, cipő, sportruházat, parfüm, étel-ital fogyasztás, jégkrém, kozmetikum, taxi csekk, légkondicionáló, zuhanyzó, stb.. Ki sem férne, ha mindent fel akarnék sorolni. Még a szüleinknek és a barátainknak is jutott mindezekből. Voltak emberek akiket öltöztettem, etettem-itattam, utaztattam pedig nem érdemelték meg így utólag, szinte már családtagként kezeltem őket. Úgy érezhettük, hogy miénk a világ. Volt minden, pénz is. Erre még rátettem egy lapáttal, és az egyik bevásárlóközpont negyedéves kiadványainak kiadását is elvállaltam. Kánaán!
Kell egy saját klub
Na és akkor ennyi nem elég? Persze, hogy nem. Éjjel-nappal buliztunk, evidens volt, hogy kell egy saját szórakozóhely is. Minek költeni máshol, és még szar zenéket is hallgatni. A barátnőm teljesen odavolt az ötlettől, és azonnal fejest ugrott a projektbe. Megbeszéltük, hogy retro stíusban szeretnénk kialakítani a helyet. Ő a szabadidejében hirdetéseket böngészet, bútorok, lámpák, dekorációk, egyebek után kutatva. Én meg elkezdtem keresni kiadó helyiséget, szakembereket a kialakításhoz.
Nagyjából egy hét alatt megtaláltam a Szinnyei Merse Pál utcában azt a félszuterén helyet, ahol aztán végbement a teljes leépülése mindannak amit addig összehoztam. Az a tipikus eset amikor valaki mindent elveszít, és aztán kapkodhat, hogy miként hozza rendbe az életét.
Szó se róla felejthetetlen éjszakák és bulik voltak itt. Még az sem zavart senkit, hogy egy kretén lakó rendszeresen kihívta a rendőrséget csendháborítás címén. Nagyjából 365 napból 200 alkalommal. Egyszer akkor is riasztotta a hivatalos szerveket amikor éppen a Diákszigeten (később Sziget Fesztivál) buliztunk kivételesen, hogy már megint zeng a ház. Amikor kiértek és konstatálták, hogy zárva a helyiség, szomszédunk nagyott nézett. Rá meg a rendőrök, hogy mekkora idióta. Rajta kívül egy lakónak sem tűnt fel, hogy egyáltalán van ott valami az épület alatt, pláne, hogy privát klub voltunk. De mindig akad legalább egy jó indulató lakó mindenhol.
Retroad Klub képekben
Azért meg kell hagyni, hogy voltak olyan pillanatok is bőven amikor csupa derű és jókedv övezte a klubéletet. Amit lehetett itt mindenki megkapott az ismerősi körből. Rendszeres poker csatákat szerveztünk, volt csocsó, darts és flipper. Aki szerette a PS-t (Play Station) azon mulatta az időt. De gitározni is lehetett, még erősítő is volt hozzá. Alkalmanként stand up comedy estet szerveztem szűkebb baráti közönségnek. Például nálunk kezdte ilyen irányú pályafutását Janklovics Péter, akinek Balázs barátom mutatott be.
„Oli egy csoda!”
Egy másik Balázs barátom mondogatta mindig ezt, és mennyire igaza volt. Olívia tündökölt a csapatunkban. MIndenben számíthattunk rá. Rengeteget segített, szerves része volt a klubnak. Sőt, még cikkeket is írt a magazinokba.
Egy valamiért talán mégis megérte ezt a klubbot összehozni. Aki ide betért mindig jól érezte magát. Sokáig Én is!